z autóversenyzők közti világbajnokság gondolata lényegében egyidős az autógyártással. Az első autóversenyeket a 19. század végén rendezték városok között (Párizs-Rouen, Párizs-Bordeaux, Párizs-Berlin), majd 1906-ban Franciaországban megszervezték az első „kialakított pályán” (egy közutakból összerakott majd 100 kilométeres útszakaszon) futott első nagydíjat is, amit nem mellesleg a Renault magyar származású szerelője Szisz Ferenc nyert meg. Ekkor azonban nemcsak a sportág űzése, hanem annak figyelemmel kisérése is csak a kiváltságosoknak adatott meg, s az utcai száguldozás maximum akkor kapott komolyabb publicitást, ha a verseny során túl sokan haltak meg. Ennek ellenére az autóversenyzés, és az autógyártás a második világháború kezdetéig rohamosan fejlődött, s bár a világháború ideiglenesen megszakította a versenyek szervezésének korábbi folyamatosságát, a háborút követően a pilóták újra a volán mögé ültek, az autógyártók pedig elkezdték tovább tökéletesíteni járműveiket. Az 1940-es évek vége meghozta a sportág számára az igazi nagy áttörést: az autóversenyzés korábban szétszórt nemzetközi irányító testületei felismerték egy egységes nemzetközi szövetség szükségességét, s létrehozták a Nemzetközi Automobil Szövetséget (FIA). Az FIA pedig nem tétlenkedett sokáig: 1950-ben megalkotta az egyes számú szabályt, azaz a Formula-1-et - amely szerint a versenyeken csak a szövetség által meghatározott paramétereknek megfelelő autók vehetnek részt - majd kiírta az első hivatalos világbajnokságot is, ami hat európai nagydíjból és egy Indy500-as versenyből állt. A sorozatot ettől kezdve minden évben megrendezték, s a következő esztendőkben az autó-gyártók illetve az autóipar és egyéb beszállítók részéről fokozatosan megindult a szabályoknak megfelelő, tudatos fejlesztés.